Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

Emlékeztetőül: Belgrádban nemrég megvertek egy Teofil Pančić nevű vadliberális buzigyanús rác újságírót. Két kapucnis fiatal támadta meg a firkászt. Állítólag vasrudakkal verték, a fejét is eltalálták. Számomra kicsit életszerűtlen, hogy valaki, akit vasrúddal fejbe vágnak, megússza könnyeb sérülésekkel, és már másnap pofázik, de ám legyen.

Ami viszont kicsit megdöbbentett: pár csonkaországi nemzeti portál szörnyűlködve számolt be az esetről, jóformán hőssé avatva a „szerb szélsőségesek ellen küzdő áldozatot”. Valószínűleg a Magyar Szó nevű napilap tudósításából vonták le következtetésüket, ami hiba, hiszen az említett újság soha sem tájékoztatott tárgyilagosan, és persze soha sem szolgálta a becsületes délvidéki magyarság érdekeit. Mintegy 70 éves fennállása óta a Magyar Szó először Josip Broz Tito rezsimjének magyar nyelvű szócsöveként működött (évtizedeken keresztül), aztán a kilencvenes években rövid ideig hintapalintázott a miloševići rendszer és a történelmi VMDK között, majd 10 évig a VMSZ propagandafegyvereként naponta lőtte hazúgságait a tömeg közé. Azóta hol a VMSZ, hol a Demokrata Párt (hol mindkettő) sajtókukacaként igyekszik befúródni a közvélemény tudatába (és tudatalattijába).

Tehát, ha valaki az említett esetet illetően nem a Magyar Szóra támaszkodik, hanem kicsit utána néz a dolgoknak, megtudhatta volna a következőket. Teofil Pančić írásaiban valóban bírálta a rác radikális szervezeteket, de annakidején méregbe mártott szerb tollával ugyanúgy nekirontott a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak, és ezzel lényegesen hozzájárult a délvidéki magyar nemzeti érzelmű polgárok üldöztetéséhez. Mindent kritizált és támadott, ami nincs összhangban a liberális értékrenddel. Minket magyarokat speciel hidegen hagy, hogy olykor a pravoszláv egyházat is kiosztotta, de biztosak lehetünk abban, hogy nem esne nehezére bármelyik egyházra tüzet okádni.

Pančić ugyanakkor mindig hevesen védte a buzik jogait. Például tavaly felháborodott a belgrádi pederaszta felvonulás ellehetetlenítése miatt, mert szerinte az ilyen megmozdulások civilizációs vívmánynak számítanak.

Ugye, a fentiek tükrében kicsit másképpen ítélhető meg Pančić elnáspágolása? Gondolom, akad, aki egyetért velem, hogy megérdemelte ezt a kis verést. Már ha egyáltalán megtörtént az atrocitás.

Lehet, hogy az új világrend és az unió szabályait lihegve követő szerb államnak ürügyre volt szüksége, hogy sürgősen leszámoljon a radikális szárnnyal és ezért esetleg megrendezte az esetet. Ezt nem tudhatjuk.

Az elkövetők villámgyorsan előkerültek. A két elfogott fiatal persze bevallotta bűnösségét. Lehet, hogy ők voltak, de ha nem is, a rác rendőrség sem alkalmaz gyengéd módszereket a kívánt vallomások kicsikarására. Ráadásul az egyik ürge állítólag az Obraz (ami szó szerint ábrázatot, átvitt értelemben pedig becsületet, önérzetet jelent) nacionalista szervezet tagja. Máris megkezdődtek a jogi előkészületek az Obraz, az 1389 (koszovói csata éve) és a Nacionalni stroj (Nemzeti Arcvonal) nevű szervezetek betiltására.

Félreértés ne essék: a délvidéki magyarságnak semmi oka, hogy sajnálja és védje az említett három szervezet, hiszen azok megvetnek mindent, ami nem szerb (pontosabban: ami nem szláv). Ha azonban róluk van szó, a magyarok tudják mire számíthatnak. Szeretetre és megértésre biztosan nem. Ha például harcias délvidéki magyar fiatalok Belgrádban (ugyanis az említett szervezetek többnyire Rácland fővárosában működnek) ráfutnának, mondjuk az obrazosok csoportjára, nincs kizárva, hogy ökölháborúra kerülne sor, amelyet a túlerő, a bátorság vagy a pillanatnyi ihlet döntene el. Baráti csevelyre, érvek ütköztetésére aligha lehetne számítani. Egy szerb sem szereti a magyarokat, legfeljebb különböző módon bánnának el velünk. Ugyanakkor az, amiért egy árnyalattal elviselhetőbbnek érezhetjük a nyílt és nyers szerb nacionalistákat, mint az úgynevezett demokratákat, az az antiglobalista, unióellenes, s ennélfogva pl. buzi devianciát cseppet sem toleráló hozzáállásuk. Amúgy (jogosan) gondolhatunk róluk minden rosszat, de bármennyire is furcsán hangzik, egy kicsit tisztelni is lehet őket, hiszen végsőkig kitartanak a nemzetük mellett és ragaszkodnak az elveikhez. Hangsúlyozom: attól még ádáz ellenségeink, hiszen a barbár rác nép részét képezik. Az említett tulajdonságok azonban akkor is tiszteletre méltók.

Velük szemben a demokratikus (?) szerb állam, meghazudtolva a patriarchális rác mentalitást, amely szerint minden fekete-fehér, az európai rózsaszín-lila ösvényre lépett. Márpedig ott nincs helye semmilyen szélsőségnek (?), de az egészséges radikalizmusnak, illetve a kemény nemzeti elkötelezettségnek sem. És itt most már nemcsak a szerbekről, hanem a magyarokról is beszélünk. Ha a szerb állam úgy döntött, kíméletlenül leszámol a rác nacionalista szervezetekkel, ugyan mire számíthatnak a magyar radikálisok? Azt már láthattuk, hogy a Demokrata Párt által uralt Szabadkán, a délvidéki magyarság szívében, a magyarok elűzését követelő újabb soviniszta falfirkák láttak napvilágot. Ugyanakkor azt is tapasztalhattuk, hogyan lehet megcsonkítani és tönkretenni magyar művélődési rendezvényeket, betiltani magyar nemzeti koncerteket, kitiltani hazafiakat Délvidékről stb. Az ilyen és hasonló jelenségek az utóbbi hetekben-hónapokban alaposan felfokozódtak. Miközben az újvidéki Exit fesztiválon teljes erővel üzemelt a drogparadicsom (kereskedelem és fogyasztás egyaránt), s miközben nagyban zajlanak a belgrádi buzifelvonulás előkészületei, Szabadka külvárosában, távol a szerbektől (nehogy irritálja őket) sem lehet normálisan megtartani magyar koncerteket, "nehogy magyar náci orgiává váljanak".

Az ún. szerb demokráciában a magyarellenes sovinizmus nagyobb méreteket (és hol alattomosabb, hol agresszívebb formát) ölt, mint a miloševići rendszerben. A soviniszta cselekedeteket (főleg a kitiltásokat, betiltásokat) a szerb állam az únios (tehát liberális) értékek megőrzésével próbálja magyarázni. A cél: elfojtani mindent, ami nemzeti. És ha ezt a szerb nacionalista tömörülésekkel megtehetik, ugyan szólhat-e valaki bármit is, ha magyar nemzeti szervezetekkel legalább akkora keménységgel járnak el, még akkor is, ha azok senkit sem vertek meg és senkinek sem vétettek? Bármikor lehet hivatkozni a megelőzésre. Az olyan jól hangzik a liberális füleknek.

Rácz Zoltán