Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A belgrádi Első Európai Ház nevű civil szervezet 2000-től kezdve ítéli oda a „Legeurópaibb” elnevezésű elismerést. Az előző nyolc esztendőben ezt a díjat szinte kivétel nélkül demokrata párti politikusoknak adták át, olykor pedig egy-egy sportolót is „kitüntettek”. A tavalyi év legeurópaibb ráca azonban nem más, mint Ivica Dacsics belügyminiszter.

A Szerb Szocialista Párt elnökétől, aki máris átvette a díját, alattomosabb, sunyibb, erőszakosabb, balkánibb „európait” alighanem nagyítóval sem tudtak volna találni. Ha „csak” a délvidéki magyarság ellen elkövetett halálos bűneit vennénk figyelembe, már az is egy jó kis akasztást vagy ezer év börtönt érdemelne. 

Szlobodan Milosevics idejében Dacsics a Szerb Szocialista Párt alelnöki posztját töltötte be. A balkáni háborúkat, vérengzéseket, mészárlásokat, a horvátok, bosnyákok, albánok, magyarok elleni genocídiumot előidéző sátáni párt második embere volt. Ennélfogva kulcsszerep jutott neki a kilencvenes évek soviniszta politikájának formálásában. Az úgynevezett szerb rendszerváltást követően, a főhóhér lesittelése, majd halála után Dacsics befészkelhette magát az akkoriban megrogyott párt legmagasabb vörös foteljába. 
Dacsicsék politikai súlya a legutóbbi választásokon hirtelen megugrott, hiszen a Demokrata Párt nem tudott volna egyedül kormányt alakítani. Még a rác társadalom jelentős része is döbbenten szemlélte az „ősellenségek” zsíros politikai lagziját. Borisz Tadics szerb elnök azonban meggyőzte őket, hogy jó ez így, hiszen a szocialisták immár egészen más politikát folytatnak. Tehát Tadics részéről az évtizedes népírtás, a szoci önkényuralom elfelejtve, megbocsájtva. Dacsics, aki a kilencvenes években a gyűlölet és az agresszió egyik megtestesítője volt, most ott folytathatja, ahol rövid időre megállt. Koalíciós nászajándékba megkapta a belügyminiszteri posztot. Ennyi jár egy megtért tömeggyilkosnak, nem? 
A Demokrata Pártot és a Szerb Szocialista Pártot kétségkívül összeköti az a tény is, hogy mindkét társaság a Szocialista Internacionálé tagja. Ha a két szocliberálisnak minősíthető párthoz hozzáadjuk az ultrakommunista-hiperantifasiszta Vajdasági Szociáldemokrata Ligát, a pénzimádó globalista G17 Pluszt, a homokosokat és drogosokat utolsó csepp heroinig védő Liberális Demokrata Pártot, a Nikolics vezette nacionalista (de egyúttal antifa) Szerb Haladó Pártot, a “kicsit” sovén (és ugyanakkor szintén antifa) Szerb Radikális Pártot és Kostunica pártját, tessék elképzelni, hogyan fest a rác politikai paletta. Egyébként ezek a pártok a szerb parlamentben gyakran rendeznek balkáni sóműsort, szidják egymás anyját, olykor enyhébb fizikai leszámolások is előfordulnak, de mindez persze csak egy pocsék komédia, a kulisszák mögött nagyon jól megvannak egymással. Az “európai” törvények meghozatala ebben a rác politikai állatkertben úgy halad, mint kés a sumadijai kecsketúróban. 
Az áldott antifasizmus szintén egy olyan pont, ahol bármikor összeborulnak néhány slivovica erejéig. És akkor mindjárt elő lehet szedni a délvidéki magyarságot, hiszen a “jó öreg” rác sztereotípia szerint “minden magyar férfi fasiszta, mint ahogyan minden magyar nő szajha”. 
Dacsics, az új “európai hős”, aki a kilencvenes évek délvidéki magyar tragédiájának (fiataljaink elhurcolása a balkáni frontokra, ahol többen életüket vesztették vagy testi-lelki ronccsá váltak, miközben sok ezer nemzettársunk emigrált, aminek következtében drasztikusan csökkent a létszámunk) egyik legnagyobb és legközvetlenebb felelőse, most ismét a becsületes magyarságon élheti ki magát. Pl. minden ok, indok és következmény nélkül kitilthatja a HVIM vezetőit Szerbiából, ha kedve szottyan, betilthatja a szabályosan bejegyzett, egyetlen hazafias délvidéki magyar pártot, megakadályozhatja akár a legártalmatlanabb magyar koncert vagy egyéb művelődési rendezvény megtartását, bármikor rendőröket uszíthat az ártatlan magyar polgárokra és még lehetne sorolni. Eközben Szabadkán gombamód szaporodnak az ún. ex-yu klubok (kocsmák, amelyeknél kívül-belül nagy és kis vöröscsillagok emlékeztetik a látogatókat a “régi szép” időkre). A falakon a délvidéki magyarságot tömegesen gyilkoló Josip Broz Tito képei lógnak minden mennyiségben. A szerb TV pedig napi gyakorisággal sugároz régi kommunista, partizán filmeket és filmsorozatokat. Az embernek néha az az érzése támad, mintha Észak-Kóreában élne. 
Sebaj, az lényeg, hogy egy új “legeurópaibb szerbet” ünnepelhet a rác társadalom. Márpedig egy átlagos szerb jobban gerjed és izgul fel az “európai” szóra (főleg, ha az még az unióval is párosul), mint a meztelen Claudia Schifferre. Még akkor is, ha ezt az “európait” most a hájpacni Dacsics (és a rendőrállama) testesíti meg.
Ugyanakkor nem kétséges, hogy az ilyen Dacsics-félék kitüntetése és egyáltalán megtűrése, nemcsak a primitív birkapásztor szerb társadalmat, hanem az egész rothadó Európát is minősíti. A vén kontinensen korántsem múlt el a pestisjárványok ideje.

(R. Z. - Magyar Jelen - Védvonal.info)