Olvasóink értékelése: / 2
ElégtelenKitűnő 

 Egyre pocsékabb érzés délvidéki magyarnak lenni. Főleg jól tájékozottnak és tisztánlátónak. Lassan jégcsappá dermed bennünk az, amit léleknek szokás nevezni. A sors nyílt tengerén hánykolódunk egy kis lyukas csonakban, miközben a szennyezett hullámokon vidám tancot járnak körülöttünk az új világrend örökké éhes cápái. Pedig jogosan vártunk (és a derűlatóbbak talán még mindig várnak) arra a bizonyos mentőövre.

Igaz, a gúnyhatáron kívül keservesen szenvedő magyarok csekély húsz evés késéssel megkapták a kettős állampolgárságot. Illetve hát... megszavazták nekünk. A megszerzésének adminisztratív részleteit azonban még mindig sűrű köd takarja. Arról persze nem is beszélve, hogy számunkra a kettős állampolgárság akkor jelentene igazán valamit, ha szavazati joggal is járna. Ha a gúnyhatáron kívül vergődő magyarok közvetlenül befolyásolhatnák a csonkaországi politikai erőviszonyokat, fogadjunk, hogy az ottani közéleti tényezők versenyeznének a széles körú autonómiánkért, a jogaink kibővítéséért. Bizony, nem csak a HVIM, Gaudi-Nagy és még pár Jobbikos kiáltana revíziót vagy legalább területi önrendelkezést, hanem (csaknem) az egész csonkaországi politikumnak hirtelen a szíve csücskévé válnánk. Így azonban a kettős állampolgárságból (már aki megkapja, hiszen számomra még mindig nem egészen világos, kinek jár majd), valóban annyi hasznunk lesz, mint ahogyan azt annakidején a "nagy érdekvédőnk" Ágoston Bandi szépen megmondta: "örülök, hogy a felső részét kilógatva a zakó zsebéből megjelenhet a magyar útlevél a temerini piacon". 

Martonyi János, a Magyar Köztarsaság fideszes külügyminisztere, egykori MSZMP tag, III/2 besúgó és szabadkőmüves kétnapos szerbiai látogatása során egyertelművé tette, amit nagyjából eddig is lehetett sejteni: a délvidéki magyarság (sem) számíthat semmi jóra a fideszes kormánytól. Máris ugyanolyan pofonokat és szemközt köpéseket kaptunk a narancsos spiclitől, mint elődjétől, a vörös Balázs Pétertől, a Bajnai-kormány diplomatájától. Martonyi, csakúgy mint nemrég Balázs Petya, szívelyesen érintkézett, értekezett Vuk Jeremics szerb külügyminiszterrel, Boris Tadics szerb államfővel, no meg persze a "főmagyarunkkal", Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szocialisták elnökével.  

Miután jót plyeszkavicázott kedves vendéglátóival, letörölte a zsírt és a birkatúrót a bajszáról, a züllött róka tekintetű János elmondta az itteni buzgó firkászoknak azt, amit az utóbbi években-évtizedekben oly sokszor hallottunk a csonkaroszági magas rangú politikusoktól: "Szerbiai és Magyarország kapcsolatait nemcsak egyszerűen szinten kell tartani, hanem tovább kell erősíteni és mélyíteni".

A rác külügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól a III/2-es annyit bökött ki, hogy a duma "kellemes légkörben zajlott, s a felmerülő kérdések túlnyomó részében egyetértés van közöttük". Nos, megállapíthatjuk, hogy ezek sem a délvidéki magyarság katalán típusú területi autonómiájának megadásáról beszéltek. És még kevésbé az itteni magyarok trianoni sebeinek sürgős gyógyításáról, a történelmi határaink visszaállításáról.      

"Azt hiszem, hogy az állampolgárság törvényi szabályozása tekintetében a magyar és a szerb helyzet rendkívül hasonlatos. Hiszem azt, hogy a közös sors olyan tényező, ami képes ellensúlyozni esetleges más megfontolásokat. Én a magam részéről meg vagyok elégedve a szerb fél reakciójával", mondta a szabadkőműves fideszes külügyminiszter. Szóval ilyen idilli lenne a helyzet? Közös sors? Atyaúristen! No, tessék délvidéki magyarok, akik a narancspártnak szurkoltatok a választásokon! Ezek után csak arra válaszoljatok, mi a különbség az MSZP és a Fidesz gúnyhataron túli magyarokhoz való viszonyulása, és úgy általában a külpolitikájuk között?

Martonyi kitért a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács választásokra is. "Úgy tudom, hogy a magyarok részvételi aránya lényegesen meghaladta az átlagos részvételi arányt, ami dicséretes", ferdített János. Ugyanis a részvételi arány a hónapokig tartó, égbekiáltó VMSZ-es propaganda ellenére siralmas volt (kevesebb, mint 60 százalék).

"Annak is nagyon örülök, hogy a Magyar Összefogás ilyen nagyszerű eredményt ért el. A 77 százalékos támogatottság minden várakozást felülmúlt, s egyben nagyon fontos politikai üzenetet hordoz a tekintetben, hogy a magyarság nagy többsége a Vajdasági Magyar Szövetség által létrehozott összefogásban látja érdekérvényesítésének legfontosabb eszközét. Fontos üzenet ez a magyarság számára, de a vajdasági magyarság politikai szervezetei és szövetségesei számára is", lelkendezett alaptalanul a fideszes góré. Az a bizonyos támogatottság, amelyről Martonyi beszél, a következőt jelenti: a VMSZ kisajátította a magyar választópolgárok teljes névsorát (miközben a többiek vakon kampányoltak), tele volt pénzzel, aktivistái házról-házra kampányoltak, névre szóló leveleket és sms-eket küldött, (a többiek ezt nem tehették, mert nem ismerték a lakcímeket és a telefonszámokat), a talpnyaló sajtó kiemelten propagálta, a csonkaországi politikum pedig csak a VMSZ-t segítette, és mégis: a 240 ezer nagykorú délvidéki magyar polgár közül csak 58 ezren szavaztak a VMSZ listájára, a Magyar Összefogdosásra! Vagyis az itteni magyarság egynegyede sem. Ez lenne Martonyi szerint a délvidéki magyarság nagy többsége?   

"Stratégiai kérdés számunkra, hogy Szerbia mielőbb az EU tagjává váljon", mondta az ex-MSZMP-s. Na szóval, most már tudjuk, ez nem csak a VMSZ stratégiai kérdése, hanem a Fideszé is. Ennyire szeretik Szerbiát.

"Ennek az útnak megvannak az állomásai. A következő feladat, hogy mielőbb ratifikáljuk a stabilizációs és társulási egyezményt. Minden jel arra mutat, hogy zöld utat fognak adni a ratifikációs folyamat megkezdéséhez. Szerbiai látogatásom során közöltem a vendéglátóimmal, hogy Magyarország az elsők között fogja majd ratifikálni ezt a stabilizációs és társulási egyezményt. Ez a kérdés, úgy tűnik, eldőlt, a másik kérdés viszont még nyitott, jelesül, hogy mikor tudja majd elkezdeni az Európai Bizottság a szerb csatlakozási kérelem véleményezését. Erre a kérdésre ebben a pillanatban nagyon nehéz választ adni, mert nem kizárt, hogy bizonyos országok ellenzése miatt erre csak ősszel kerül sor. Egy azonban biztos: a magyar elnökség ideje alatt mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy Szerbia integrációs folyamata felgyorsuljon", nyilatkozta az áruló Martonyi. Mégegyszer kérdezem: van különbség Fidesz és MSZP között? Ha jól értettem, Martonyiéknak esze ágában sincs feltételhez, konkrétan a délvidéki magyarság területi vagy bármilyen autonómiájához kötni Szerbia EU-s csatlakozásának támogatását. Mi több, Magyarország az elsők között óhajtja egyengetni a rácok európai útját. Magyarán: minél előbb le akarnak rázni minket, délvidéki magyarokat, egy bizonyos testrészükről.

Nem marad más hátra, mint imádkozni, hogy Szerbia a következő négy évben ne nyerjen felvételt a "mennyei" EU-ba. És a következő választásokon győzzön a Jobbik. Délvidéken pedig jelentősen erősödjön meg a Magyar Remény Mozgalom. Persze, azt sem bánnám, ha felborulna az egész világrend, ha szétrothadna az EU, vagy akár egy jó kis új világégés után agyöngyötört népünk visszanyerné a méltoságát és szabadságát. Mert ez így tarthatatlan és elviselhetetlen. Ennél a halál is jobb.

R. Z.