Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 

Ma egy régi legendának néztem utána, amelyről szerintem már sokan hallhattatok. Vajon merre mutat Jelacsity Bán kardja? Ugyanis létezik egy urbánus legenda, amely szerint a szobor kardja korábban Budapest felé mutatott, de a szobor újra felépítése után megfordították, így most Belgrád felé mutat

Akkor most Budapest felé vagy esetleg Belgrádra irányítja pengéjét?

Mindenesetre érdekes, hogy egy szintén szabadságért harcoló országra támadtak! Misem bizonyítja jobban, hogy csak bábnak voltak használva, hogy később ugyanúgy nem volt sokkal több jogosultságuk, szabadságjogaik, csak épp magyar helyett német lett az állami nyelv! Node erről most nem akarok sokat írni, utána lehet olvasni másutt… Jelačić harcairól is csak a délvidéki eseményeket emelném ki(aki többet akar olvasni róla az megteheti ITT és ITT):

 Június 24-én Jellasics hírt kapott, hogy Tóth Ágoston parancsnoksága alatt egy magyar hadtest áll Óbecse mellett, és az ottani hajóhídról a Tisza mindkét partján lévő sáncokat és ütegeket löveti. Elhatározta, hogy támadást intéz e hadtest ellen. A június 24-éről 25-re virradó éjszakán a bán serege Szenttamásnál átkelt a Ferenc-csatornán és Óbecse felé nyomult. 25-én reggel Jellasics támadást indított a Tóth Ágoston hadteste ellen. A hatásos tüzérségi támogatás kivetette a magyar védőket állásaikból, a rohamozó császári derékhad elfoglalta az óbecsei hajóhidat és a hídfőket.

 Óbecsét azonban Vetter Antal tábornagy június 28-án sikeres rajtaütéssel visszafoglalta. Ez meghiúsította Jellasics tervét, hogy észak felé kiszorítsa a honvéd haderőt a Bácskából. Július 6-án Guyon Richárd az észak-bácskai Kishegyesnél (ma: Mali Iđoš, Szerbia) visszavonulásra késztették Ottinger lovasdandárát.

Július 14-én Kishegyes, Feketehegy (Feketić) és Szeghegy (Sekić, ma: Lovćenac) között Vetter Antal és Guyon Richárd legyőzték Jellasics bán hadseregét. A csata előzménye, hogy Július 13-án éjjel Jellasics nagy erőkkel (12 000 emberrel, 79 ágyúval) megindult Verbászról, hogy a Krivaja patak stratégiailag fontos völgyét meglepetésszerű támadással megszállja. Guyon tudomást szerzett a bán hadmozdulatáról, és Július 13-áról 14-re virradó éjszaka 7 000 emberrel és 42 ágyúval felvonult a patak mentén, szárnyaival a Dunára és a Tiszára támaszkodva. A váratlan éjszakai rajtaütést tervező Jellasics elővédje éjszaka érkezett a patakhoz, a magyar tüzérség megsemmisítő tűzzel áraszotta el, és megakasztotta előrenyomulását. Július 14-én hajnalban Jellasics – csapatai túlerejében bízva – rohamokat indított, részben személyes irányítása mellett, de csak időlegesen tudta visszavetni a magyar honvédséget a Feketehegy–Szeghegy vonalig. A honvéd haderő és a bácskai önkéntesek sorra visszaverték a túlerőben lévő császáriak megújuló rohamait. Jellasicsnak hamarosan teljes visszavonulást kellett elrendelnie. Ez volt a magyar szabadságharc utolsó győzelmes csatája. (Érdekes egybeesés, hogy a szabadságharc első győzelmes csatájában, 1848. szeptember 29-én Pákozdnál szintén Jellasics volt az ellenfél). Ez a csata volt egyben az utolsó jelentős esemény, amelyben Jellasics bán, déli hadszíntéri parancsnokként résztvett.

 -node mi a helyzet a szobrával?!

1866-ban szobrot állítottak neki, amelyen lóháton ül és kivont kardja a távolba (és némileg az ég felé) mered. Ez megcsodálható a zágrábi villamosoktól és galamboktól körülölelt Jelačić téren. Egy horvát legenda szerint a bán mindig a nép ellensége felé tartja a kardját, készen a harcra!

Több helyen többfélét írtak a szoborról, de aztán az angol wiki és a google earth és egyéb források segítségével a következő eredményre jutottam:

-Eredeti helyzete véletlenül esett egybe a Magyarország felé mutató északkeleti iránnyal. Az emlékművet ugyanis úgy helyezték el, hogy az akkori város felé mutasson, az pedig pontosan arra volt, mint Magyarország. És ha már úgy állt tök jó szöveg volt azt mondani, hogy az ellenség irányát mutatja. Ennek ellenére gesztusként valóban elfordították a szobrot, de nem Belgrád felé mutat Jelacsity kardja, hanem délnek .Van aki azt állítja, hogy az inkább délkelet és Knin felé mutat, ahol a függetlenségi háborúban a horvátok véres harcokat vívtak a szerbekkel. Valóban csak pár fok az eltérés, méréseim szerint a Zágrábtól 200 kilométerre délkeletre fekvő Knin csak 15km-el esik keletebre a tökéletes függőleges déli iránytól!

Mindenesetre Jelacsity bán ma köztiszteletben álló nemzeti hős Horvátországban, arcképe a húsz kunás bankjegyen is látható. Bár a titói kommunista időszakban azonban lovasszobrát eltávolították, s tiltották emlékének őrzését. Joszip Jelacsity bán életműve azonban túlélte a nemzetietlen kommunizmust.