Írta: Tarcali Dezső 2010. július 10. szombat, 12:07
A magyarországi Barikád hetilap interjúja László Bálinttal. "A szerbiai nemzetitanács-választások egy rendhagyó esemény volt az ország életében, hiszen korábban ilyen jellegű választási formát sohasem alkalmaztak. A Magyar Remény Mozgalom (MRM) számára kétszeresen is különleges megmérettetésről volt szó."
Hozzászólás
Javában tart a magyar és a többi nemzeti kisebbségi tanács június 6-ára kitűzött választás kampánya. Ennek része az is, hogy a választók (és a listán szereplők) véleményt mondanak a listavezetőkről, a jelöltekről, vagy éppen egymásról. Ez is a demokrácia része. És az is, hogy aki vállalta a listán való szereplést, elviselje a munkájával kapcsolatos számonkérést, és a bírálatot is.
A délvidéki magyar pártok – a Magyar Remény Mozgalom kivételével – a csonkaországi választások előtt már elkezdték hámozni a narancsot, a választások óta pedig egyfolytában undorító módon szürcsölik a levét. A Fideszhez való dörgölőzés gyakorlatilag hónapok óta zajlik, és persze most, hogy a narancsagyúak taroltak, csak tovább fokozódott. 
A belgrádi Első Európai Ház nevű civil szervezet 2000-től kezdve ítéli oda a „Legeurópaibb” elnevezésű elismerést. Az előző nyolc esztendőben ezt a díjat szinte kivétel nélkül demokrata párti politikusoknak adták át, olykor pedig egy-egy sportolót is „kitüntettek”. A tavalyi év legeurópaibb ráca azonban nem más, mint Ivica Dacsics belügyminiszter.