Olvasóink értékelése: / 1
ElégtelenKitűnő 

A regionalizmusban látjuk a jövőt 

Toroczkai László, a HVIM tiszteletbeli elnöke a Délvidéki Társnemzeti Régió koncepciójáról

– Mivel családom bácskai származású, nagyapámat például Hódságról üldözték el, már gyermekkorom óta azon gondolkodtam, hogy miként tudnék visszatérni Szegedről az elszakított Délvidékre, s miként lehetne megmenteni azt a hagyományos délvidéki világot, amelyet az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben az etnikai arányok mesterséges megváltoztatásával igyekezett a belgrádi hatalom tönkretenni. 1998-ban és 1999-ben több alkalommal is Kosovóban tartózkodtam, s ott döbbentem rá arra, hogy más nemzetekkel ellentétben, mi magyarok lassan eltűnünk a szülőföldünkről, mert a kényelmesebb, s nem a küzdelmesebb utat választottuk. 1999-ben magam is részt vettem a Délvidéki Magyarok Közösségének (DMK) megalapításában, s a DMK vezetőivel, különösképpen Andrási Attila elnök úrral rengeteget gondolkodtunk a megoldási lehetőségeken. Ekkor kezdett kristályosodni egy társnemzeti terület, régió gondolata, amely lényegében szövetségi státust élvezne az államközösségen belül. Ennek megvalósításához természetesen mindenekelőtt meg kellett dönteni a Milošević-rendszert, amely célhoz az Orbán-kormány által alapított Esély a stabilitásra Közalapítvány kurátoraként magam is hozzájárultam. Ez a közalapítvány sok százmillió forinttal támogatta az akkori demokratikus szerbiai erőket. A Milošević-kormány ugyan megbukott, a jelek szerint azonban a helyzet szinte semmit sem változott, sőt, bizonyos tekintetben még rosszabb lett. 2001-ben alapítottam meg társaimmal Szegeden a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), amely mára a legnagyobb, határokon átnyúló Kárpát-medencei ifjúsági szervezet lett. Miután tavaly intézményesített keretek között létrejött Délvidéken is a HVIM szervezete, a mozgalom felvállalta a Délvidéki Társnemzeti Régió koncepcióját.                                                                                                                                                       

– Ennek semmilyen jogi akadálya nincs, és a mai Európában nem is lehet. A Délvidéki Társnemzeti Régiót ugyanis már létező európai önrendelkezési formák alapján dolgoztuk ki. Elsősorban Dél-Tirol autonómiáját vettük alapul, de felhasználtuk a finnországi svédek és a belgiumi németek önrendelkezési jogrendszerét is. Véleményünk szerint ez az egyetlen megoldás, hogy határmódosítás nélkül is megmaradjon és gyarapodhasson a délvidéki magyar nemzetrész.

–Tény, hogy a Délvidéki Társnemzeti Régió létrehozása elsősorban a Vajdaság Autonóm Tartomány északi részén túlsúlyban lévő magyarok, horvátok, bunyevácok, sokácok, szlovákok, ruszinok és más nem szerb nemzeti közösségek érdeke, hiszen a Szerbián belül létszámát tekintve kisebbségben lévő, saját szülőföldjén viszont többséget alkotó őshonos nemzetiségek jogait csak egyfajta pozitív diszkrimináció folytán lehet biztosítani. Mindazonáltal, mivel a társnemzeti régió gazdasági értelemben közvetlen kapcsolatban állna – Magyarországon keresztül – az Európai Unióval, értelemszerűen magasabb életszínvonal jellemezné a területet, s ez gyorsan elsimítaná a nemzetiségi ellentéteket. Jó példa erre Dél-Tirol, amely a határmódosítás nélküli önrendelkezés kivívása után Olaszország legfejlettebb régiójává vált, s szinte teljesen eltűnt a német ajkú lakosság és a nagyrészt betelepített olaszok között a korábbi ellenségeskedés. Meggyőződésem, hogy ugyanez történne Délvidéken is. A koncepciót eleve úgy dolgoztuk ki, hogy a területnek két hivatalos elnevezése legyen, tehát a köznapi használaton kívül, a Délvidéki Társnemzeti Régió mellett a Severna Multietnička Regija megnevezés is szükséges.

– Sikerült-e felvenniük a kapcsolatot a vajdasági magyar és szerb pártokkal? Milyen esélyeket látnak a közös munkára? 

– Egyelőre csak a magyar pártokkal sikerül kapcsolatot teremtenünk, mivel a szerb hatalom eddig, sajnos, nem éppen demokratikus módszereket alkalmazott velünk szemben. Engem erőszakkal kitoloncoltak és egy évre kitiltottak Szerbiából, mert a belügyminisztérium elégedetlen volt a Szabadkai Bíróság döntésével, amely egy szerb fiatalt és engem pénzbüntetésre ítélt egy olyan palicsi nemzeti alapú verekedés miatt, amelyet ráadásul szerb fiatalok kezdeményeztek. Normális országokban a rendőrség nem bírálhatja felül a bíróság döntését, úgy látszik Szerbiában ez lehetséges. Újabban pedig a HVIM szabadkai elnöke, Lavró Tihamér ellen folyik hatósági hajsza. A szerb hatalom hozzáállása nem a párbeszédre való hajlandóságukról árulkodik. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a magyar pártok mellett a horvátok, szlovákok, ruszinok politikai szervezeteivel és a vajdasági szerb pártokkal is keressük a kapcsolatot. 

– A tervezet gyakorlati megvalósításához szükséges-e egy teljesen új jogi, politikai intézmény létrehozása? Hogyan képzelik ennek létrehozását?

– Igen, minderre szükség van. A régió határai gyakorlatilag csak közjogi értelemben léteznének, a határok természetesen átjárhatóak lennének. Ezért sem okoz gondot az, hogy a Délvidéki Társnemzeti Régió földrajzilag nem összefüggő terület. A régió területén élőknek azonban szabadkai központtal önálló törvényhozása lenne. A koncepciónk megvalósítását politikai úton képzeljük el. Ez azt is jelenti, hogy a következő választásokon már egész Vajdaság területén képviselőjelölteket állítunk. Ha a koncepciónkat támogató magyar és más nemzetiségű erők kerülnének túlsúlyba a községekben, akkor a testületek vezetői közösen kezdeményezhetnének tárgyalásokat a belgrádi kormánnyal. A tavalyi választásokon próbaképpen indultunk Kishegyesen és Szabadkán a VMDP-vel közösen, s mindkét helyen sikerült fiatal képviselőket juttatnunk a községi testületekbe. A következő választásokon már komoly politikai tényezővé kívánunk válni, s ehhez szövetségeseket keresünk. A VMDP-vel és a délvidéki Magyar Polgári Szövetséggel kiváló és őszinte a kapcsolatunk. Ma már látható, hogy formálódik két délvidéki magyar politikai tömb. Az egyiket azok alkotják, akik a jelenlegi viszonyok fenntartásában érdekeltek, a másik csoportot pedig azok, akik valódi, mélyreható változásokat akarnak, s nem elégszenek meg a szépen csengő szavakkal. Mi az utóbbi tömbhöz tartozunk, sőt bizonyos szempontból ezeknek a magyar erőknek a zászlóvivői vagyunk. Az elmúlt bő egy évtizedben több autonómiakoncepciót is kidolgoztak Délvidéken. Ezek közös jellemzője, hogy rendkívül alaposan, minden részletre kiterjedően lettek kidolgozva, de semmi sem valósult meg belőlük. Mi nem szeretnénk előre feladni az alkupozíciókat, a Délvidéki Társnemzeti Régió ugyanis nem egy papíron létező koncepció, hanem egy olyan elképzelés, amelyet a gyakorlatba átültetve szeretnénk megvalósítani. Az apró részletekről majd akkor beszélünk, amikor lesz kivel tárgyalni.

– Ha Vajdaság visszanyerné autonómiáját, az előrébb vinné-e elképzeléseiket?

– Természetesen, hiszen a regionalizmusban látjuk a jövőt. Vajdaság autonómiája azonban nem oldaná meg a délvidéki magyarok problémáit, hiszen a tartományban ma már számbelileg kisebbségbe szorultunk. Az egyetlen megoldás az lehet, ha saját magunk vesszük kezünkbe sorsunk irányítását. Nem mások ellen, hanem délvidéki nemzeti közösségünk megmaradása és gyarapodása érdekében.

SIRBIK Attila (Magyar Szó)

Délvidéki Társnemzeti Régió

 Az Európai Unió a régiók közös Európájában hisz.

Rajzoljuk körül és teremtsük meg mi is azt a régiót, amely mindenképpen Európához tartozik.

Vajdaság Tartomány autonómiája és a Vajdaság területén élõ magyarok perszonális önrendelkezése mellett, szükségesnek érezzük Vajdaság északi, 70 százalékban nem szerbek által lakott részének régióvá alakulását is. Ez a terület számunkra Délvidék (Délvidéki Társnemzeti Régió), a szerbség számára Észak (Severna multietnicka regija), de mindannyiunk közös érdeke, hogy a szülõföldünk felvirágozzék, gazdaságilag megerõsödjön. Ezért, az Olaszországhoz tartozó, ám 70 százalékban németek lakta, mára Európa egyik leggazdagabb régiójává váló Dél-Tirol autonómiájához hasonlóan, szorgalmazzuk:

Szövetségi jogállású Délvidéki Társnemzeti Régió (DTR) megalakulását, az etnikai arányoknak és a Koppenhágai Egyezménynek megfelelõen módosított közigazgatási egységek (községek) társulásával. A DTR székhelye Szabadka, ahol ülésezik a régió autonóm törvényhozása. A régió fõ jellemzõi:

- A DTR területén befolyó adók 90 százaléka a DTR területén marad.

- A DTR vámegyezményt köt az Európai Unióhoz csatlakozó Magyarországgal, lehetõséget teremtve ez által a külföldi beruházásoknak.

- A DTR területén élõk alanyi jogon kapnak állandó és ingyenes beutazási engedélyt (vízumot) Magyarországra.

- A DTR területére szóló letelepedési engedélyek kiadása kizárólag a DTR hatáskörébe tartozik.

- A magyar és a szerb egyenrangú, hivatalos nyelv, helyi szinten pedig a kisebbségek (horvátok, szlovákok, ruszinok) anyanyelve is hivatalos nyelvnek minõsül.

- Az etnikai arányosság elve érvényesül az állami hivataloknál, vállalatoknál, az igazságszolgáltatásnál és a fegyveres testületeknél is.

- A DTR területén élõk a sorkatonai szolgálatukat kizárólag a DTR területén, tehát szülõföldjükön tölthetik le.

- Egynyelvû, anyanyelvi oktatás az óvodától az egyetemig. A szerb iskolákban kötelezõ nyelvként kell tanítani a magyart, ahogy a magyar oktatási intézményekben a szerbet.

- Biztosítani kell a DTR területén élõ mintegy 30 ezer menekült hazatérését, egyúttal elõ kell segíteni a DTR területérõl elvándoroltak visszatérését.

Ahogy Dél-Tirol esetében küzdöttek a német ajkúak és az “apaországuk” (Ausztria), úgy a Dél-Tirol számára mára jólétet, illetve gazdasági és demográfiai gyarapodást hozó jogokért nekünk, délvidéki magyaroknak és az anyaországunknak (Magyarországnak) együtt és sokat kell TENNÜNK, CSELEKEDNÜNK, KÜZDENÜNK! Meg kell erõsödnünk magyarságunkban, ragaszkodnunk kell a szülõföldünkhöz, büszkén, felemelt fejjel, bátran kell élnünk és össze kell fognunk! Mosolyogjunk és legyen végre közös jövõképünk!