Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

A belgrádi Novosti c. napilap mai vezető híre, hogy közeleg a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Tadic-féle Demokrata Párt (DS) megbékélése.

Ezen a helyen már jeleztük, hogy a szabadkai zűrzavart követően lecsendesedőben vannak az indulatok. Ha igaz, amit a belgrádi szerb lap állít, s a DS húsz évvel ezelőtti újraalakulása alkalmából rendezett fogadáson a pártelnökök közeledése valóban megkezdődött, akkor a fejlemények további sora már nem maradhat talány.

Ami biztos: Szabadkán a két lemondott VMSZ-es városi kormánytagot ezen a héten felmentik. Kettejüket pedig, akik nem engedtek pártjuk felszólításának – a továbbiakban, mint saját kádert – megtartják. Miután a DS a Vajdasági Magyar Demokrata Párttal (VMDP) törököt fogott, marad a húsz éve már gyakran alkalmazott megoldás: a DS a hiányzó magyarok helyét megbízható, „jó” DS-es szakemberekkel tölti fel.

Továbbá kétségtelen, hogy a VMDP – jóllehet nincs abban a helyzetben, hogy segítsen a szabadkai magyaroknak, hisz eddig sem volt a városban valamire való tisztsége – végső soron nyertese a válságnak, hisz hiteles politikáját újra bizonyíthatta: elveket (a tényleges magyar autonómiát) tisztségekért fel nem ad. Politikai hitelére utal, hogy a DS első lépésben vele kísérletezett.

A VMSZ egyértelmű vesztese a történetnek. Szabadkai befolyása a nulla felé közelít, s a tartományi és a köztársasági pozícióját csak e realitással szoros kapcsolatban álló kompromisszum árán tarthatja meg. Miközben – Kasza közvetlen felügyelete alatt – Szabadkán nemigen rúghat labdába, mégis békülnie kell, hiszen a többi, főleg tartományi tisztségről a VMSZ az istenért sem akar lemondani.

Létrejöhet tehát a VMSZ-DS megbékélés, de immár egy alacsonyabb szinten. (A DS-el a választások után kötött egyoldalú VMSZ-es engedményekkel járó balkézre kötött megállapodás által biztosított szint alatti pozícióról lehet csak szó.)

Nagy kérdés még az is, hogy a békesség fejében a DS a VMSZ-től milyen további engedményeket vár? Feltehetően jó pofát kell neki vágnia a Józsa vezette Magyar Nemzeti Tanács felállásához. S ami a legveszélyesebb – erre sajnos szintén van esély – a DS Szerbiában csökkenő népszerűségének függvényében, a VMSZ bekényszerülhet egy számára esetleg előnyös, de a vajdasági magyarság számára káros választások előtti „Európába megyünk” szlogennel fellépő DS vezette koalícióba.

Azt csak remélni lehet, hogy Pásztor, az átmeneti politikai rosszullét okozta általános gyengeségét kiheverve, még egyszer szétnéz a vajdasági magyar politikai színtéren. Ő is tudja, hogy ténylegesen magyar pártként csak a Magyar Koalícióban van esélye neki is meg a többieknek is.

Persze az újonnan összeálló Magyar Koalíció, több okból, újabb magyar-magyar párbeszédet feltételez a Vajdaságban. A VMDP véleménye szerint meg kell újítani a közös autonómiakoncepciót. Kérdés, szükség van-e benne a területi autonómiára. Akár vázlatosan leírt formában is. Továbbá, érdemes-e magyar igényként foglalkozni a Vajdaság autonómiájával? Valószínűsíthető, hogy a VMSZ még nem felejtette el azt a tortúrát, amelyen a Vajdaság általa megalkotott statútum-javaslatának megkoppasztása során kellett végig mennie.

A VMSZ korábban a szerb hatalmi tömörülések (formális) partnere volt. A Kárpát-medencében zajló korszakváltás során, melyre jellemző, hogy a határon túl működő egypártok elvesztik a partnernek kijáró előnyöket, eljutott a dilemmához, amely sokunk számára nem új: vállalja a tényleges magyar autonómiáért folytatott kemény politikai küzdelmet, vagy jelleget változtatva, szatellit-pártként odacsapódik az éppen aktuális szerb hatalmi formációhoz?

Súlyos dilemma ez, s csak remélhető, hogy nem a vajdasági magyarság alapérdekeinek kárára nyer feloldást.

És ha kacsának bizonyul a szerb lap bombahíre? Ha Tadic a költségvetésre adott VMSZ-es „nem” szavazatok formájában behúzott övön aluli ütést – valamilyen formában – mégis viszonozni akarja? Nos, ebben az esetben is marad a fenti dilemma. Csak kevesebb kérdőjellel.

 (Hírlevélgyár)