Olvasóink értékelése: / 2
ElégtelenKitűnő 

Tudta ön, hogy a tradicionális szerb katonai fejfedőt eredetileg magyar bakáknak tervezték, csak nem tetszett az osztrák császárnak?

Íme a šajkača rövid története(A bejegyzés a szerb Википедија-ból lett lefordítva): A sajkacsa neve a csónak szóból ered, jellegzetes formája miatt, mások szerint az anyaga vagyis a “sajak”-ból származik a név. A “šajkača” egy kalap fajta amelynek az anyaga az úgy nevezett “sajak”. Ez a sapka a szerb nemzeti fejfedő, amelyet mindennapi életben viselt a falusi lakosság, közép-Szerbiában még ma is hordják. Valamint népszerű még különböző csetnik és nacionalista mozgalmak körében is. Anyaga a “sajak” gyapjúból készül,(magyar megfelelője a daróc vagy cákolygyapjú) és így nyáron és télben egyaránt kényelmes viselet, mivel ez tartja a fej állandó hőmérsékletét. Télen, az oldalakat le lehet ereszkedni a fülekre. Könnyen összehajtható, nem gyűrődik, ezért tudják hordani a zakó vagy az öv alatt.

Leggyakrabban szürke színben készül, amely emlékeztet katonai jellegére, de akár más színű is lehet, kék vagy királykék.A sajkacsa története visszavezet a 19. század közepéig, amikor az Osztrák Magyar Monarchia katonasága, mint ahogy a seregek szerte Európában, felismerték, hogy a színes és felcicomázott uniformisok nem praktikusak katonai célokra, nem felelnek meg a terep viszonyoknak, a víztől és a sártól nehézkessé és viselhetetlené válnak. Valamint az ellenség nagy távolságokról is felfedezheti őket, mivel nem nem olvadtak bele a környezetbe. Ezen hátrányokat felismerve az Osztrák-Magyar hadügy új egyenruhát terveztetett, és azonnal meg is varratott 100.000 komplett katonai ruházatot. A felszerelésben a sapka a sajkacsa volt. Azonban az új egyenruha nem nyerte el az uralkodó Ferenc Ferdinánd tetszését(valószínűleg inkább Ferenc Józsefről lehet szó). Ferenc Ferdinánd ezért új formatervet rendelt meg és a már elkészült megvarratott uniformisokat Szerbia vásárolta meg, az eredeti ár negyedéért.

Borisz Tadity, szerb elnök

Interneten is rendelhető

Szerbia akkortájt gyakran háborúzott és  a mozgósításra való felhívást a falusi templomi harangok félreverésével hirdették. Hogy a mozgósítás minél gyorsabban történjen a nemzeti hadsereg az adófizetők között kiosztotta az uniformisokat, hogy otthonaikba tartsák azokat. A gyarló nép pedig szereti ha haszna is van az országból, ezért a katonai egyenruha részeit a mindennapi életben is elkezdték viselni. Az egyenruha viselése státusz szimbólum is volt, mert aki uniformisban járt arról tudni lehetett, hogy katona köteles, ami akkor nagy dicsőségnek számított Szerbiában. A közkatonai változat mellett létezik még egy tiszti sajkacsa is, amelyen egy díszzsinór van a szem felett. A  sajkacsa a második világháború után már nem tartozott a katonai felszerelésbe. Lecserélték az úgynevezett “titovkára” amely Titóról a partizán vezérről és későbbi Jugoszláv államfőről kapta a nevét. A titovka nagyon hasonlít a sajkacsához, de átvette a szovjet csapatok második világháborúban viselt sapkájának formáját is. A sajkacsa a délszláv háborúkban része volt a szerb hadsereg uniformisának, a Boszniai Szerb Köztársaságban a tisztek viselték. Az utóbbi időben a sajkacsa kezd nemzetközi viseletté válni, ezt jól mutatja, hogy Kínában is gyártják belföldi eladásra.

Készítettem egy összeállítást az illusztráció kedvéért:

(MAGYARázat.info - Védvonal.info)

< Előző		Következő >